Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Végtelen tenger Szer. Jún. 19, 2013 5:28 am
Attól, hogy Davy Jones partra szállhat, ne hidd, hogy a tenger sokkal biztonságosabb. Óvakodj a Krakentől!
Edward Teach
Kapitány
✡ Tartózkodási hely : A végtelen tengeren ♦ Hozzászólások száma : 11 ♦ Join date : 2013. May. 17.
Tárgy: Re: Végtelen tenger Szer. Jún. 19, 2013 5:50 am
Angelica Teach & Edward Teach
Évek óta hallom a matrózok siránkozását, hogy félnek a tengertől. Illetve a tengeri szörnytől. Bár senki nem látta még közülük, rettegnek, akár egy kislány, mikor kísértethistóriát hall. Megvirradt, s a horizonton épp felbukkant a Nap fényes koronája. Besütött ablakomon, s beragyogta sötét kabinom. Feltettem a kalapom a fejemre, majd kisétáltam a kabinból. Az ajtó hangosan kivágódott, mire mindenki felfigyelt, de folytatta munkáját. A fedélzeten végignézve csupa vézna matrózt láttam. A tisztek többsége a kormány körül állt, s körbefogták az én egyetlen lányom. -Angelica, ma reggel különösen gondterheltnek tűnik arcod. Csak nem nyomaszt valami?-érdeklődök, miközben felsétálok a lépcsőn. Még mindig csodálom, hogy ennyire az anyjára ütött. Szépségben mindenféleképp. A kalózkodás terén mindenféleképp az én tulajdonságaim örökölte. Okos, sőt néha túl sokat gondolkodik. -Lassan megérkezünk, nincs miért aggodalmaskodni.-állok meg mellette, s a távolba meredek, ahol egy sziget látszik előtűnni. -Ilyen tempóban viszont soha nem érünk oda.-nézek a fáradtan dolgozó csürhére, s kezem már meg is állapodik a kardomon. Az egyik matróz hatalmasat ásít, mire elmosolyodom s kardomat kissé előre döntöm. Az egyik kötél megmozdul, majd gyors tempóban a matróz felé kezd el tekeregni. [olor=seagreen]-Az ilyenek miatt haladunk lassan.[/color]-mondom szinte suttogva a szavakat. A következő pillanatban a kötél a lábára tekeredik, majd megmozdítom kardom, és fejjel lefelé lógva a tenger fölé lógatom. -Akar hozzá még valaki csatlakozni? Legalább szolgálhatjátok majd azt akitől jobban féltek, mint tőlem.-egyesek arcán a szavaim hallatán rémület ül ki, de kezük egyből el kezd járni, megfeszítik a vitorlát, sikálják a fedélzetet, s mi egyéb.
Angelica Teach
Admin
✡ Tartózkodási hely : Ahova a tenger sodorja. ♦ Hozzászólások száma : 47 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Végtelen tenger Szer. Jún. 19, 2013 7:18 am
Alig aludtam néhány órát, tudván, hogy másnap újra összecsapások hada vár majd. Az aggodalom erős marka, csak úgy szorította szívem, s nem hagyott nyugodni. Újabb vérontás, ami apám mellett szinte elkerülhetetlen. Még az éj sötétjében, de a fedélzetre sétáltam, hogy a friss levegő, az árbocok halk recsegése és a hullámok tajtékzásának dallama megnyugtasson. Végül a folyton éber kormányosmester társaságát kerestem fel. Igen tagadhatatlanul rút a látvány, ám nagy bölcsességgel bír. Megvirradt, és a teljes legénység is a fedélzetre mászott, hogy folytassák a dolgát. Néhányan körém gyűltek, hogy arról érdeklődjenek, mit tervez a kapitány. Az igazat megvallva nekem arról fogalmam sincs, habár ha apámról van szó, jóra nem lehet számítani. Nevem hallatán megfordultam, hogy a hang tulajával farkasszemet nézzek, de arcom megtört volt, így nem tudtam állni tekintetét. - Hogyne nyomasztana apám, mikor tudom, kezedhez ismét vér fog tapadni. És most nem egy hitvány isten tudja kiről van szó. Van elég kincsünk, miért akarod birtokolni a szívet is? - néztem fel végül rá kalapom árnyékából. Léptem hozzá közelebb csillogó szemekkel nézve rá, hátha meglágyítom az ő szívét. Nem egy alkalommal megtettem, sikerülne most is?! Akik eddig körbe vettek, mint lesütött fejjel mentek a dolgukra, alázatot tanúsítva Feketeszakáll irányába. - Apám! Ne tedd, szükségünk van rá. Most minden emberre szükségünk van. - éreztem ahogy a szél vadul hajamba kap, és vállamhoz csapkodja, kalapomon pedig gyors táncba kezd a dísztoll. Jobb kezem a mellkasán pihentettem meg, míg másikat az övére helyzetem, amiben a kardját szorongatta. Kérlelő tekintettel néztem fel rá. Ha már nem tudom megakadályozni, hogy megszálljuk a szigetet, legalább egy életet megmentsek ez alkalommal, ezzel is hozzájárulva a lelki üdvösségéhez. - Inkább áruld el.. mi lesz, ha összeakadunk Davy Jones-al, és a isi kedvencével? Biztos vagyok benne, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy ne környékezzék meg a szívet, már ha van neki olyan. - nagyon reméltem, hogy van terve erre az esetleg, mert ha nem, akkor már én is kétségbe eshetek, ahogylassan az egész legénység.
Edward Teach
Kapitány
✡ Tartózkodási hely : A végtelen tengeren ♦ Hozzászólások száma : 11 ♦ Join date : 2013. May. 17.
Tárgy: Re: Végtelen tenger Vas. Jún. 23, 2013 9:00 pm
Angelica Teach & Edward Teach
Tudtam jól, hogy a legénységem többsége aligha repes a boldogságtűól, amiért ide hoztam őket, ez valahogy mégsem nagyon érdekelt. Én voltam a kapitány, s ők engem szolgáltak. Az egyetlen dolog, ami aggasztott, az a lányom volt. Hiába, őt féltettem, noha erről csak ritkán adtam tudtára. Amikor arcára pillantottam, a szokottabbnál is gondterheltnek tűnt. -Valóban, kincsünk van elég. Viszont nem hiszem, hogy a kalózok többsége repesne az örömtől, hogy egy polip szerű szörnyeteg lakja a tengereket, ami bármikor bárkire könnyű szerrel lecsaphat.-jegyzem meg, mintha érdekelne a többi vízi patkány, aki kalóznak meri magát nevezni. -S nem csak nekünk van élőholt legénységünk, s ebből kifolyólag én csak a második legrettegettebb kalóz vagyok a történelemben. -nem csak a kincsre fáj egy kalóz foga, hanem a hírnevére is, vagy inkább a hírhedtségére. A hitvány matróz, az ügyetlen és lassú tempójával kezdett kitéríteni a nem létező hitemből, s egyre inkább úgy éreztem, hogy az élőhalottakon kívül már-már egyetlen egy használható legény sem maradt a hajón, aki valamire is akarja vinni a tengeren. - Szükségünk?-hangom csak úgy vágja a levegőt, s arcomat a méreg összes vonása veszi hatalmába.-Szükségünk olyan emberekre van, akik dolgoznak, s a kincsekért nem a napot lopják. S ez a férfi aligha tesz eleget ennek a követelésnek.-nézek a kötélen himbálózó szerencsétlenre, s körbepillantva a legénységen szinte látom magam előtt, ahogy az életükért fohászkodnak hozzám. Érintése lecsillapít, de továbbra sem hiszem, hogy a legénység pátyolgatása túl jó ötlet. Viszont a lányom tudja jól, hogy csak ő képes hatni jég szívemre. S ezt jómagamnak is nehezemre esik beismerni. Kérdésén elgondolkodom, de pontosan tudom, a "kis szörny" -ahogy ő nevezi-, nem fog megkímélni minket. -Őszinte választ kérsz? Jó magam sem tudom, mi lesz akkor. Majd elgondolkodom rajta, ha eljön az ideje. Addig is a legjobb lesz, ha minden matróz kapkodja a kezeit, különben ők is úgy végzik, ahogy szerencsétlen, lassú kezű társuk.-mondom, majd kardom kissé előre mozdítva a tenger fölé lendítem a férfit, majd a bokájára csavarodó hurkon engedve, a vízbe dobom. -Vagy esetleg tanulnak a hibából, s nem ellenkeznek a kapitány kérésével. Noha az első tiszt sem éppen úgy végzi a dolgát, ahogy elvárnám tőle.-nézek szúrós szemmel lányom íriszébe, majd távcső segítségével a messzibe meredek. -Előttünk a sziget. Teljes vitorla, had sodorjon minket a szél.-mondom, s figyelem, ahogy a matrózok rögzítik a kiengedett fekete vitorlákat.