A kapitány kabinja

*Hirtelen ismét visszatér a jó kedve és ezek a váltásai igencsak furcsák számomra, de azért megszokhatóak. Még ma elmennek??? Valojában nem is világos számomra, hogy miért is izgatom magam emiatt, mégis érdekesen érint a dolog. Tán csak zavar, hogy nem lett igazam és félreértettem őt. Bemegyünk a kabinba ami nagyon lakályos egy helyiség. *
- Nem kell megköszönni, szívesen maradok itt.- * Mosolygok a kapitányra, majd hallgatom amit mondani kezd. Persze szavai rendkívül meglepnek, de nem tagadhatom, hogy egyben jól is esnek számomra. Tegnap még csak nem is sejthettem, hogy ma milyen kalandok várnak. *
- Pontosan, mikor indulnak?- Nincs magyarázata annak, hogy miért is érdekel ez a téma. Ha bárki kérdezné a válaszom: csak mert lenne. Még mindig Solomonra nézek és a mosolyomat is mutogatom. *
- Mi finomat fogunk enni?- * Folytatom a kérdezösködést. Végig húzom ujjamat egy asztalon, utána az ablak felé veszem az irányt. *
- Alig jön be fény a függönyök miatt..- *Jegyzem meg és ezzel a lendülettel el is indulok elhúzni őket. *

//A hibákért bocsi de teloról írtam...

* Amint Nedra elhúzza a függönyöket a fény felfedi a pazar kabin látványát. Valóságos teremnek tűnik, mintsem egy egyszerű kabinnak. Középen egy nagyobb asztallal, mely körül több díszesre faragott szék is álldogál. Tőle az ablakok felé egy másik nagyobb bútor sütkérezik a napfényben, egy íróasztal, melyen több tucat irat, térkép és navigációs asztal pihen. A bejárattól balra egy spanyol fal takarja el a francia ágyat, melyen kínai selyemtakaró terpeszkedik. Igazi nemzetség kavalkád. A bejárattól jobbra pedig egy vitrines szekrényke áll melyben hajók makettjei, érdekes relikviák és csillogó kincsek ékeskednek bizonyítva, hogy a kapitány sok helyen járhatott. Az ablakokkal szemben lévő falakon két nagy festmény foglalja el a helyét, mint király és királyné. Az egyiken egy hajó sziluettje távozik a lenyugvó napfényben, míg a másikon a felkelő napfényében fürödve mutatkozik meg, talán maga a Soulstealer, és a habokat félre csapva vágja a tengerben útját. Az ablaküvegek díszítettek, mindegyiken színes mozaikok ábrázolnak tengeri legendákat. Ám mindegyik sarkában ott lapul egy fekete, szív alakú mozaik darabka. Miután előttem belépett Miss Pierce én is követem őt, és amint kihúzza a függönyt én vele párhuzamosan kihúzok egy széket a központi asztalnál. * - Nos miután befejeztük a közös reggelit elfogunk indulni. És a mai reggeli, mivel Londonban vagyunk, tipikus Londoni étkek lesznek. Ez ha jól sejtem valami jó féle teával és némi édes finomsággal. Persze ha esetleg más kívánsága van, csak szóljon. - * Eközben én is helyet foglalok vele szemben. Jobban felöltözött matrózaim pedig most hozzák be a reggelihez szükséges edényeket és kellékeket. Mindent előkészítenek majd távoznak, jelentve, hogy a reggeli elkészültéig öt perc van hátra, én csak biccentek és már távoznak is. * - És Miss Pierce, gyanítom nem csak egy egyszerű sétának indult a mai reggel, ha megbocsát, hogy megemlítem, de figyelmes lettem arra, hogy elég zaklatottan jött el otthonról. Tolakodásnak venné, ha megkérdezném: Miért? - * A mosolyom megenyhült és sokkal komolyabb lesz a hangom, szemem pedig keresi a választ a nő szemében. *

* A függönyök elhúzása igencsak jó ötletnek bizonyul, hiszen ami eddig a sötétségben elbújt, azt most meglehet csodálni. Maga a kabin nagyon különleges, és sokoldalú, valamennyit elárul a tulajdonosáról. A látvány, ami megfordulásomkor vár olyan különleges, hogy nem hagyja, hogy levegyem róla a szemem. A világ mindenrészéről voltak díszítőtárgyak, amik megint csak arra adtak tanúságot, hogy ez a hajó már sok helyen tengerre szállt. Még azért egyszer visszafordulok az ablakhoz és megcsodálom mozaik darabjait, de nem húzom sokáig az időd, egy kis körsétával próbálok meg közelebb kerülni a számomra különlegesebbnél különlegesebb darabokhoz, hogy jobban szemügyre tudjam venni, lehetőleg minimális feltűnéssel. Kíváncsiságomat próbálom leplezni, ezért is veszek szemügyre mindent csak szemmel, már csak az kéne, hogy eltörjek valami antikdarabot… „Nos miután befejeztük a közös reggelit elfogunk indulni. És a mai reggeli, mivel Londonban vagyunk, tipikus Londoni étkek lesznek. Ez ha jól sejtem valami jó féle teával és némi édes finomsággal. Persze ha esetleg más kívánsága van, csak szóljon.” Már reggeli után??? Tagadni sem lenne érdemes, hogy igen hamar megváltozott a véleményem a kapitányról. Az elején még unszimpatikus ember, most már barátságosnak tűnik… Semmit sem szabad elsietni. Még kiderülhet, hogy nem olyan amilyennek hiszem, akkor is ha ez most egészen valószínűtlennek tűnik. *
- Nem, nekem az tökéletesen megfelel.-*Leülök vele szembe. „És Miss Pierce, gyanítom nem csak egy egyszerű sétának indult a mai reggel, ha megbocsát, hogy megemlítem, de figyelmes lettem arra, hogy elég zaklatottan jött el otthonról. Tolakodásnak venné, ha megkérdezném: Miért?” Sóhajtok egyet, majd alaposan átgondolom, hogy mit is kéne mondanom.*
- Tudja, az apám valami olyasvalamibe kényszerít, amit én nem szeretnék… Össze vagyok zavarodva emiatt, és ezért is találkoztunk. -

- Netán egy kellemetlen utazás? Költözés, esetleg? Vagy valami fontos dolog áruba bocsátása, mely magának oly fontos lenne?- * Érdeklődöm a magam módján. Eközben hamar meg is érkezik a szokásos angol reggeli ugyancsak a két matrózzal kik az előbb is benn voltak. Hamar végeznek és én csak hölgy mozdulatait figyelve kezdek neki reggelimnek. * - És esetleg gondolt arra, hogy egyszer kiálljon azon ügy ellen mely magát bántja? Hisz minden embernek joga van a döntés szabadságához. Vagy ön netán nem így gondolja?- * S töltök teáscsészéjébe némi forró teát, majd mellé csúsztatom a kis porcelán kancsót, melyben a tej van. Gondosan figyelek arra, hogy minden szótlan kívánságát azonnal tudjam teljesíteni, hogy minden kéznél legyen a reggeli alatt. Közben a jól megszokott zajok és neszek, ropogások és nyikorgások tájékoztatnak engem: A horgonyt épp felhúzzák és lassan a egy szellő elindítja észrevétlen a hajómat. Egyszerűen pompás, a ringatózás pedig egyáltalán nem feltűnő. "Tiszta időben nem is kell, hogy az legyen. Azt hiszem már nincs visszaút. És Miss Pierce most egy jó ideig az útitársam lesz. Ha akarja, ha nem." * Szerényebb lesz mosolyom és érdeklődve figyelem, ahogy társam belefeledkezik a mesélésbe. *

- Ha csak ennyiről lenne szó… Tudja, apámnak van egy nagyon jó barátja, akit testvéreként szeret, lényegében együtt nőttek fel. Lassan 19 éve, hogy megkötöttek egy olyan jegyességet, ami „egy családdá teszi őket”. Itt jövök képbe én, és Brandon az ismerős fia. Velünk akarnak egy családdá válni vagy legalábbis így jött le… Brandon 11 évvel fiatalabb, mint én, ő már gyerekkorától kezdve tudja, míg én tegnap tudtam meg. - *Mesélem el elég felháborodottan a történetet. Ez a szín tiszta igazság. De egy apai döntés ellen, egy lány mit is tehetne? Szerintem igazából semmit. Egy lehetőségem van, és az pedig a beletörődés. „És esetleg gondolt arra, hogy egyszer kiálljon azon ügy ellen mely magát bántja? Hisz minden embernek joga van a döntés szabadságához. Vagy ön netán nem így gondolja?” Nem merném… Ujjamat idegesen kopácsolom az asztalhoz. Elszomorodok, miután a helyzetemet vázoltam, kezdem felfogni, hogy mi is vár rám. Nem is figyelem, hogy a kapitány mit matat az asztalnál, bambulok magam elé. Észrevétlenül egy sunyi könnycsepp hullik le arcomon, és mikor észbe kapok, azonnal letörölgetem. *
- Elnézést, nem tudom mi ütött belém… - *Szólok, majd egy hirtelen mozdulattal kipattanok a székből, és kimegyek a kabinból…*

*Csak csodálkozva figyelem, ahogy szinte kiront a kabinból, hirtelen az ablakra pillantok, és látom, hogy már elég távol vagyunk a kikötőtől, magától Anglia határától is. Az a bizonyos egyetlen könnycsepp az, ami eddig számító és jeges szívemet megenyhítette. Megdöbbent maga az érzés. Éltem eddigi évei alatt sose éreztem ilyet. Forró és lüktet. Ám nem ringatom magamat tovább az érzésben, hanem tüstént Nedra után iramodok. * -Hölgyem, ha szabadna... - * És már nem tudom befejezni, hisz kinn áll a fedélzeten és talán megváltoztattam életének egy nagyobb szeletét. És csak ennyit suttogok: -Éljen a szabadság.-


//Folytatás a fedélzeten.//