Kiléptem a bordélyból, úgy gondoltam ideje felfrissíteni kicsit a ruhatárát a lányaimnak, s a saját magamét is. A piac felé vettem az irányt, de út közben a sikátorból valakinek meghallottam csattogó lépteit. Egyben biztos voltam, nem lassú séta léptei voltak, hanem valakinek a rohanásának hangja. Fekete csuklyám fejemre húztam, kissé megemeltem ruhám, s befordultam a sikátorba.
Nem kellett sokáig vesződnöm, pár lépés után megpillantottam a lányt, aki épp pénzt számolgatott.
-Tudod errefelé nem éppen jó, ha nyilvánosan számolgatsz ennyi pénzt.-jegyzem meg, de csuklyám továbbra és fejemre húzva marad, így csak arcom fele látszik ki, szemem viszont rejtve marad. Nem tudtam kihez volt dolgom, de a ruha alapján viszont nem egy úri kis asszonyka volt, sokkal inkább egy olyan lány, aki közénk tartozik.
-Csak nem egy kuncsaft elől menekültél?-érdeklődöm, s lefejtem fejemről a csuklyát.
Ha nem tudta ki vagyok, nem döbbenek meg, s egyenlőre az után sem érdeklődtem, hogy dolgozik e valakinek, vagy a maga ura. Először jobbnak láttam egy s mást kideríteni róla, nehogy olyanban ártsam bele magam, amiből esetleg komolyabb bajom lesz.
-Hidd el nekem, tudom milyen. Viszont már egészen más a helyzet. Nem kell az utcán aludnom, fedél van a fejem fölött, és nem félek ha az utcára lépek.-jegyzem meg úgy mellékesen, miközben szemeimmel végigpásztázom a lányt.