1736-ot írunk, s én rémálomból felriadva ébredek. Megint. A nyakamban lógó kalózmedál hidegen tapadt gyorsan süllyedő és emelkedő mellkasomra. Hátamra gördülök, és az ágyam mellett lévő gyertya lángját kezdem el vizsgálni, miközben az álom minden egyes pillanata újra lejátszódik az elmémben. Az élőholt legénység Jack és a többi nyamvadt kalóz, s köztük Will is. Lord Cutler Beckett üldözőbe vesz minket, s a Davy Jones-sal karöltve a Gyöngy ellen megy.
Lassan felülök az ágyban, s a ruhám alá rejtem a medált. Elhúzom a függönyt, s rájövök, a Nap már valószínűleg órák óta uralja az eget, a probléma csupán az, hogy hatalmas felhők tornyosultak elé. Kora nyári nap volt a mai is, akárcsak a tegnapi, így a hőmérséklet egész nap kellemetlen párás időt sejtetett. Teendőim azonban fele akkora arányban voltak, mint amennyire szerettem volna, hogy kitöltsék napom. Úgy döntöttem, egy gyors reggelizés után kicsit kiszellőztetem a fejem. Miután megvoltam a reggeli, felszaladtam a szobámba, s hajamat kontyba fogva egy fekete kalap alá rejtettem. Férfias fazonú inget kerestem, majd egy egyszerű vászon nadrágot öltöttem magamra, és egy rövidebb hosszú ujjú zakófélével koronáztam meg egyszerű gúnyám.
Amikor kiléptem az ajtón, az eső valósággal elöntötte az utcákat. A kocsis valósággal nem is láthatott meg a kapu előtt állva, s ezt kihasználva elsurrantam apám ablaka alatt, és mit sem törődve a ténnyel, hogy bőrig ázom, lassan szeltem végig az utcákat. Utam nem tartott soká, a helyi ivóban kötöttem ki. A kocsmárosné hangosan ordibált az egyik vendéggel, míg mások kártya és kocka játékot játszva herdálták el pénzüket. A levegőben terjengő olcsó alkohol szaga és a koszos hajók csürhéjének jellegzetes szaga keveredett, s aki még soha nem érzett ilyet, az valószínűleg rosszul lesz tőle. Egy-két részeg matróz nekem jött, de továbbra sem féltem a helyzettől. A pisztoly, ami nálam volt, valószínű használhatatlan lett a vizes puskapor miatt, de akadt még egy tőröm és egy kardom, amivel bátran megvédtem volna magam. Élőholtakkal volt már dolgom, egy-két iszákos aligha okozna nagyobb megmérettetést. Az utcán továbbra is hömpölygött az eső, s hangosan dörgött. Az ajtótól viszonylag távol, egy üresen álló asztal mellé ültem, miután intettem a csaposnak, hogy hozzon egy kupica sört. Gondolataim megannyi különböző dolgon keringtek, s csak arra lettem figyelmes, amikor jellegzetes hangszínnel és akcentussal megszólal egy férfi, nem messze tőlem. Kalapom alól kipillantottam, s ugyan csak fél szemmel néztem az illetőre, még így is tudtam, hogy a sors megint ellenem játszik, s összefonja utam Jack Sparrow-val. Tekintetem lesütve néztem az asztalon lévő korsóra, melyben az olcsó ital ott bűzölgött. Észre se vettem, amikor fintor nélkül számhoz emeltem azt, és kortyoltam belőle egyet.
A mellettem lévő asztalnál épp Beckett neve hangzott fel, mire tekintetem felkaptam, és egyenesen Jack-el találtam magam szemben. Remek, még ez hiányzott ide.
-Jack.-nézek rá, majd távozásra készen felállok, és kihasználva egy részeg imbolygását, kicsit meglököm azt, s így az az asztalra borulva keresztezi a Jack és a köztem lévő utat. Fizetés nélkül kiviharzok az ivóból, és egyenesen a sikátorok felé veszem az irányt. De nem vagyok elég gyors, a hátam mögül újra hallom, ahogy az ismerős hang a nevemen szólít. Szívem vadul kalapál, s nem tudom eldönteni, hogy ennek a találkozásnak örülök e vagy nem. Az eső alább hagy, majd megáll, de ruhám így is tocsog a víztől. Kalapom azonban rendületlenül fejemen van, így legalább hajam megóvja a vizességtől.

Jelen pillanatban a zuhogó esőn kívül semmi problémám nem volt. Egészen addig, míg a keserű sör mellé még egy keserű élményben volt részem. Megjelent Jack, akire aligha voltam kíváncsi. Gyorsan fel is pattantam a helyemről, és keresztülvágtam a lebujon.
Nem volt szerencsém, hiába siettem, gyorsan utolért. Megállok, veszek egy nagy levegőt, majd szembefordulok vele.
-Jack, honnan tudod, hogy nem vall rám? Azt hiszed ismersz? Ugyan kérlek.-nézek szemeibe, s egészen közel lépek hozzá. Szemeim izzanak a méregtől, amit irányába táplálok, halovány bőröm még inkább sápadtnak tűnik, ahogy az esőcseppek visszatükrözőnek róla.
Jack-el való kapcsolatom soha nem tartozott a kedvenc ismeretségi kapcsolataim közé. Ha nem is szándékosan, inkább megrögzötten vesztette el a Gyöngyöt, s az élőholt legénységgel egyetemben az ex kapitány sem tartozott a kedvenc kalózaim közé.
-Gondolom nincs más elhalaszthatatlan dolgod, így nem fogsz magamra hagyni egy ilyen helyen.-mosolyodom el gúnyosan, s mikor megjegyzést tesz külsőmre, felvonom egyik szemöldököm. Egy kalózokkal teli kocsmába, és sikátorba aligha sétálhatok hosszú, abroncsos szoknyában. Bár még így is tisztább vagyok a többségnél.
-Ha van, ha nincs úri hölgyhöz méltó ruhád, akkor sem tervezem veled ezt a beszélgetést hosszúra nyújtani. -jegyzem meg, na nem mintha érdekelne, hogy pont Ő milyennek tartja a külsőm. Nem azért öltöztem fel minden nap, hogy bárkinek örömet okozzak vele.
-Pontosan azt keresem erre, amit te magad. Tudod a bűzös kocsma, és az olcsó keserű sör kevésbé taszít már, mint réd. De a rum...Tudod, mit gondolok a rumról.-megjegyzésem kissé pimasz, de pontosan tudjuk mind a ketten, hogy már rég nem csak az a kislány vagyok, aki fél a kísértethistóriáktól. Túl sokat láttam már a tengeren, hogy egy ilyen rongy alaktól megriadjak. Nyakamban megcsillan az arany, s a bőrömhöz tapadó fehér ing alatt is érzem a hideg, nyirkos fém tapintását.
-Na és Jack...Te mit keresel a rumon kívül? Vajon ha a tájolót a kezedbe adnám, ki tudnám deríteni, mi is hajtott ide?-érdeklődöm tőle bár a megütött hangnem nem túl kedves tőlem.

Gúnyos megjegyzéseim aligha ütötték szíven, s ezzel én is tisztában voltam. Inkább az bosszantott, hogy nem tudom kihozni a sodrából, Ő viszont szinte minden beszélgetésünk alatt eléri, hogy ingerülté váljak.
-Mi lenne, ha nem az én jellemvonásaim tárgyalnánk meg? Kicsit felszínes témának tartom ha erről szeretne beszélgetést lefolytatni.-jegyzem meg egykedvűen, s mivel nem tartom magam egy elemezhető dolognak, jobban örülnék, ha a témát más irányba indítanánk el. 
Nem féltem, hiszen néhány részeges kalózon kívül aligha akadt erre más veszedelmes személy. S mivel a rum inkább altat, és bódít, mintsem felráz, és éberré tesz, így még inkább az én javamat szolgálta az az egy kortynyi keserű sör is.
-Jó megállapítás Jack. A tájoló nálam van. Egyenlőre. De miből gondolod, hogy nem adom vissza neked? Miért vagy benne olyan biztos, hogy őrizni fogom, és nem adom oda Will-nek?-teszek fel egy egyszerű, ámbár elgondolkodtató kérdést, hiszen úgy vélem mérlegelnie kellene a lehetőségeket. Ha Will megkapja, eljuthat az apjához, én viszont talán soha többé nem látom viszont őt. Ezt  a kockázatot viszont minden bizonnyal nem fogom vállalni.
-A tenger sem épp száraz, magának már hozzá kellett volna szoknia, hogy ázik. Ahogy látom, a kalapját megint elhagyta valahol.-hiába minden próbálkozásom, még saját magamnak is szórakoztató, hogy megpróbálok valahogy kihúzni nála csupán egy kis gyufácskát. 
Néhány hónapja vagy éve elképzelhetetlennek találtam, hogy egy kalóz társaságában töltöm el időm egy részét, ráadásul egy kalózhajón, a rumvedelő csürhével karöltve. Az meg, hogy Port Royal sikátoraiban beszélgessek eggyel, és meneküljek ki egy kocsmából, még inkább elképzelhetetlen volt.
-Tudja jól, hogy mit gondolok. Rongy emberré teszi még a legtisztességesebb férfiakat is.-tárom fel elméletem, na nem mintha eddig nem tudhatta rólam, hogy ez a véleményem.
-Viszont igen jól ég, s ennek köszönhetően nem ragadtunk ott azon az ásónyomnyi szigeten.-fejezem be gondolatmenetem, s egyben emlékszem vissza arra a napra. Még szerencse, hogy a szeszcsempészők épp elég üveget hagytak maguk után.
-Tudja, a modora sose tartozott a kedvenc tulajdonságaim közé. Bár, ha jobban belegondolok, akkor nincs egy olyan tulajdonsága sem ami megfogott volna egy kicsit is. A tájolót visszakaphatja, ha köt velem egy alkut.-ajánlom fel, s tudván az alku megszeghető, nem fűzök sok reményt a dologhoz.-A tájoló a magáé lehet, cserébe azt kérem, hogy ha tudja hol lehet Will apja, akkor se mondja el neki. Nem indulhat a nyomába, mert annak mind a ketten tudjuk jól, mi lenne a vége. Megértette Jack?-nem fenyegetőztem, csupán értékeltem volna a diszkrécióját ez ügyben. 
Kérdésemre, hogy mit keres itt, érdekes választ kaptam, s az igazat megvallva meglepett ez a fajta válasz. 
-Ennyi? Csak ezért jött? Többre számítottam.-vonok vállat, majd az égbe emelem tekintetem, ahonnan kisebb cseppekben esik már csupán az eső. 
-És, hol hagyta el a Gyöngyöt? És ne próbáljon meg hazudni, pontosan tudom, hogy Barbossa kezében van a legénységgel együtt. Megint.-érdeklődöm tőle, hiszen oly kevés alkalom volt, mikor a hajó valóban az ő kezében volt, és nem máshol és más irányítása alatt hánykolódott a tengeren.