Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
✡ Tartózkodási hely : Mindenhol ott van! :) ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. Apr. 29.
Tárgy: Lakatlan szigetek Hétf. Május 06, 2013 10:37 pm
Lakatlan szigetek
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Lakatlan szigetek Vas. Május 12, 2013 4:53 am
Órák telhettek el, mire magamhoz tértem, még mindig a deszkán feküdve, de már nem ringatózva a tengeren. Egy lakatlan szigeten kötöttem ki, s reménykedtem ez nem az a sziget amiről már oly sokat hallottam. Nem volt kedvem kannibálokkal találkozni. Lekászálódtam a deszkáról, és a száraz homokos parton elterülve, percekig lehunyt szemekkel próbáltam összeszedni magam. Lassan felülök, s a a tengerre meredek. A távolban füst száll fel, valószínű az engem szállító hajó maradványaiból. -Mocskos, rumvedelő kalózok!-üvöltöm el magam, mintha ez bármin változtatna. Ázott ruháimon a homok megtapadt, így mikor felálltam, megpróbáltam tisztábbá varázsolni azt. -Az az ostoba Jack. Miért nem tudja magánál tartani a Gyöngyöt?-érdeklődöm, persze választ alig ha kaphatok bárkitől. -Meg persze apám, a tartsd magad távol attól a fiútól? Hová tartsam magam tőle távol? Mintha ő akart volna a hajóval együtt felrobbantani. Most már aztán tényleg távol vagyok tőle.-magyarázom nagyba a tengernek, s csak arra leszek figyelmes, hogy ide-oda sétálgatok a partvonalon. Megállok, s veszek egy mély levegőt. Nem, nem bolondultam meg, csupán szétvet a méreg. Szinte érzem, ahogy valaki engem néz. Megpördülök, s kalapom híján vizes hajam az arcomba csapódik. Megáll bennem a szusz, és a pisztolyomért nyúlok. Aminek tudom, aligha veszem hasznát, hiszem csurom víz, De még így is van egy kardom.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Lakatlan szigetek Hétf. Május 13, 2013 4:57 am
Újabb unalmas nap a tengeren… Ritka, de mégis néha előfordul, hogy semmi nem akar szembejönni velünk. Hát ennyire ijesztőek lennénk? Ilyen unalmas napok közepette, kedvem támad néha kikötni egy egy kisebb lakatlan szigeten, se feltölteni a raktárt egy kis friss gyümölccsel és egyébbel mit kalóz létemre megkívánok alkalom adtán. De hát ez van, ha az ember nemesi családba született: Hozzá van szokva a finom ízekhez, a tengeren való élet pedig nem garantálja, a jó ízű kosztot. Úgyhogy rossz szokásomhoz hűen most is kikötöttem a hajóval egy lakatlan sziget közelében. Persze a közelben füstölgő egykor hajó roncsai miatt óvatosságra intettem az első tisztet, s így éberen figyelnek, míg vissza nem térünk a hajóra a friss élelemmel. Miután a legénység egy részével csónakokban partot értünk a szigeten, parancsot adtam pár embernek, hogy őrizzék a csónakokat, míg a többiek a földi jókat keressék. Jó magam pedig neki láttam a partmentén sétálgatni… Pár száz lépéssel odébb jártam hol partra értünk a csónakokkal, amikor is egy ifjú nő kalózokat kárhoztató ordítását hallottam nem is oly messze elöttem. Nem igazán osonva, de elindultam a hang irányába… Nem volt nehéz, hiszen nem halkan folytatott diskurzust, vélhetően saját magával. Végül megpillantottam egy dúló fúló nőszemélyt, a parton. Ruházta nem éppen az a kimondott női viselet, de vonásait így sem tudta volna elrejteni. Úgy gondolom, szerencsés túlélője lehet a messze füstölgő egykor hajó legénységének… Már ha sikerült jó következtetnem. Néhány lépéssel közelebb léptem, majd egy pálmafa oldalának dőlve, keresztbe tett lábakkal meredtem tovább a nőre, s mivel nem igen rejtett el semmi, csak idő kérdése volt, mikor kap észbe s vesz észre. Midőn ez megtörtént pördült egyet tengelye körül s pisztolyát szegezte felém. Hm… vajon a megtévesztés vagy a megszokás hatalma volt, ami okán a nedves puskaporú pisztolyát szegezte nekem? Egye fene játsszunk egyet! Én ráérek! - Nem túl elmés húzás ordibálni egy szigeten mit nem ismerünk! – Szóltam felé komoly arccal tudomást sem véve arról, hogy pisztolyát felém tartja. - Különösen egy nőnek! Különösen, ha egyedül van! – Tettem hozzá, közben ellöktem magam a pálmafától, s lassú léptekkel a nő felé indultam. - Főleg úgy, hogy nem egyedül van a szigeten! - Álltam meg pár lépéssel a nő elött, ügyet sem vetve a pisztolyra, tekintettem a nő szemébe komolyan, s őszintén sugallva neki, hogy nem helyes döntés mit hozott.
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Lakatlan szigetek Hétf. Május 13, 2013 5:32 am
Alexander Grant & Elisabeth Swann
Tudtam, talán felelőtlenség az, amit művelek, de ha egyszer elöntött a méreg. Barbossa soha nem volt az a roppant kedves természetű ember, sőt, egyenesen visszataszító volt az a pökhendi modora. És, mi van akkor, ha ő élőhalott? Ha bárkinek bökné az oldalát, hogy ő az egyetlen, aki holdfényben csontkollekcióként lép az emberek színe elé, és ha főbe lövöd sem történik vele semmi komoly, akkor már a kalózok tanácsa is tett volna érte valamit. Ahogy Nem hiszem el, hogy senkit nem zavar, hogy ellene semmi esélyük. Ordibálásom nem volt célravezető, sőt. Amikor feltűnt, hogy valaki figyel, s a férfira meredtem, először inkább magam lőttem volna le, s csak utána az idegent. Eleinte reakció nélkül tűrtem, hogy közelít, majd mikor elém lépett, elvettem a homloka elől a pisztolyt. -Tekintve, hogy valószínűleg ön sem éppen ma született tengerész, valószínűleg tudhatja, hogy ha akarnám sem tudnám fejbe lőni.-vonom össze szemöldököm, s bár a legkevésbé sem volt kedvem még egy emberrel vitázni, így a pisztolytáskába csúsztattam a fegyvert. -Egyébként pedig a folytonos beskatulyázás melyek a nőket érik, igencsak idejétmúltak. Tudni illik, nem mindenki esetlen úri hölgy.-jegyzem meg. Szerény személyem sokak szemében még mindig az, pedig már rég nem vagyok annyira kifinomult modorú és viselkedési kisasszony. Egy kalóz menyasszonya vagyok, aki mellesleg kovács mesterségét tekintve. A hozzám hasonlóakat inkább valami magasabb pozíciót betöltőhöz adnák hozz. -Maga pedig nem éppen tűnik a modortalan, élőhalott kalózok egyikének, akik Barbossa Gyöngyének legénységét alkotják.-megjegyzésem nem szemrehányásnak szántam, inkább amolyan megállapításnak.