Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
✡ Tartózkodási hely : Mindenhol ott van! :) ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. Apr. 29.
Tárgy: Kikötő és világítótorony Hétf. Május 06, 2013 10:35 pm
Kikötő és világítótorony
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Kikötő és világítótorony Kedd Május 14, 2013 4:57 am
Nem is értettem, hogy pontosan mit is keresek ezen a szigeten. Tudván, hogy itt-ott felbukkanhat egy-egy szirén. Tekintve, hogy hajótörésem követően apám kevésbé tartotta fontosnak a kiruccanásokat, én mégis óhaja ellen cselekedtem. Az egyik Port Royal-ban állomásozó hajón épp akadt egy-két ember, aki némi plusz juttatásért, kihajózott velem. Tekintve, hogy kalandvágyóak voltak, és minden bizonnyal kereskedő szelleműek is, hiszen úgy vélték a szirénekről híres hely erdeiben megannyi inomság van. Csak aztán nehogy egy a torkukon akadjon. A hajónk egy eldugottabb öbölben kötöttük ki, majd a legénységet figyelmeztettem, hogy ez a sziget számukra még annyira se biztonságos, mint számomra, így kerestek maguknak valami elfoglaltságot, és a sziget beljebb eső részei felé vették az irányt. Magasan fenn járt a nap, s a megállapodás úgy szólt, hogy napnyugta előtt valamennyivel elhajózunk erről a helyről. A fiatalság forrása abszolút nem csiklandozta a fantáziám, inkább a szirének mivoltjára voltam kíváncsi. Pisztolytáskámba csúsztattam a megtöltött puskám, kezembe kardot vettem, s nekivágtam a világítótoronyig vezető útnak. Lakatlan szigetről beszéltünk, ahol csupán a szirének boldogítják itt-ott az embert. Egy hatalmas fa tövébe találtam egy iható vizű forrást, s itt megtöltöttem bőr tarisznyám. Mikor végre megérkeztem a világítótoronyhoz, halszag terjengett a levegőbe, míg a földön csontok hada hevert. Minden valószínűséggel embercsontok lehettek, ami kicsit elborzasztott. Lehuppantam az egyik hatalmas fekete bazalt kő tetejére, ahonnan beláttam az egész tájat, majd elővettem egy papirost, és egy rúd szenet, és rajzolgatni, vagyis inkább firkálgatni kezdtem. Egy idő után kialakult egy kép, méghozzá a nyakamban csüngő kalózmedálról. A víz locsogására kaptam fel fejem, de nem mozdultam a szikláról.
Vendég
Vendég
Tárgy: Re: Kikötő és világítótorony Kedd Május 14, 2013 8:48 am
Elisabeth & Tamara
A sziklák sokasága között megbújva figyeltem a többieket, ahogy jobb dolguk híján beszélgettek, játszadoztak, vagy foglalták le magukat máshogy. Igen, vannak ilyen napjaink is, amikor senki sem téved a szigetre s csak a biztonság kedvéért nem a nyílt vízen tartózkodunk. Amennyire szeretem a vadászatot, a matrózok elbűvölését, pont annyira szeretem azt is, amikor nem kell azon aggódnom, hogy valakinek baja esik egy akció alatt. Időről időre előfordul, hogy nem teljesen eszetlen látogatók jönnek ide, akiknek ha megölni nem is sikerül senkit, kisebb-nagyobb károkat azért hagynak a kevésbé ügyesebbekben. Az ilyen esetek miatt jobb néha a békesség, még szerintem is. - Tamara! - csapta meg a fülem egy ismerős hang. - Mondd - válaszoltam, közben felé fordítottam a fejem. Aqua szokatlanul ideges arckifejezésével találtam szembe magam, aki összezavarodottan meredt a képembe. - Mi történt? - A szokásos déli "őrjáratfélénken" voltunk, amikor megláttunk valakit a világítótoronyi szikláknál, de ez még nem minden... egy nő az. - Egy nő? Egyedül? - kérdeztem meglepődve. Tény és való, hogy a megszokott zsákmányunk, akarom mondani erre tévedő emberek többnyire kalózok, csempészek, esetleg kereskedők, és nem utolsó sorban egytől egyig férfiak. - Igen. Ott ücsörög egymagában, de nem mentünk oda közelebbről is megnézni. - Majd én - ezzel a vízbe ugrottam s elindultam az említett hely felé. Nem kellett hozzá két perc sem, hogy elérjem a kikötőt. Először a vízben rejtőzve mértem fel az idegent, majd a felszínhez közeledtem annyira, hogy az uszonyom vége egy pillanat erejéig felbukkanjon a hullámok közül. Amint felkapta a fejét, egy közelben lévő szikla felé vettem az irányt, nem sokkal távolabb attól, amint ő ült. Hagytam, hogy egy hullám felsodorjon rá, s kényelmesen helyet foglaltam rajta, miközben ő a másik irányba nézett. Kihúzott háttal, a derekamig érő hajam egy tincsét csavargatva figyeltem az idegent, hátha felismerem valahonnan, de nem sikerült. Az uszonyom egy részét fedte a víz, így megmozgattam, hátha az ezt követő hullámok hangjának hallatára irányomba fordul. - Hogy kerültél ide? - tértem rögtön a lényegre határozottan, bevezető bájolgás és minden egyéb nélkül. Nőket nem szokásunk elbűvölni és a mélybe rántani, ezt fogjuk rá arra, hogy szép dolog az elvileg gyengébbik neműeknek összetartani, még ha nem is egy a fajunk.
|| aláfestés: potc ost - mermaids || stb: nem lett a kegjobb, de remélem elmegy(: ||
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Kikötő és világítótorony Csüt. Május 16, 2013 4:37 am
Tamara & Elisabeth
Nem tudtam, mennyi ideig üldögélhettem egyedül, s firkálgathattam a papírdarabra, de arra lettem figyelmes, hogy valaki éppen engem figyel. Tekintetemmel végigpásztáztam az előttem elterülő öblöt, míg végül, mikor fejem egy vonalba került vállammal, szemem csücskéből megpillantottam egy szirént. Egy gyors, könnyed mozdulattal fordultam felé, de a nagy sebbel-lobbal megtett mozdulat oda vezetett, hogy kezemből kiesett a papiros, és egyenesen a lány felé repült. A nyakamban lógó kalózmedál hideg, fémes érintésétől kirázott a hideg, s a fénylő arany megcsillant a napfényben. Egy könnyed mozdulattal összébb gomboltam az ingem, és a lányra néztem. Szó, mi szó, tényleg gyönyörű volt. De a tény, hogy a férfiakra ható szépségük inkább azok halálához vezetett, mintsem egy kellemesebb beszéd lezajlásához. -Hogy, hogy hogy?-kérdezem, bár ez a kérdés elég bugyután hangzott kimondva. -Biztos, nem kell bemutatnom, hogy egy hajó mire képes. Na, az a nagy fa valami, amit így hívnak, az hozott ide.-mondom kissé szemrehányó hangon, majd elmosolyodom. -Feltehetném ugyanezt a kérdést, de aligha lenne értelme. Mind ketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy te itt élsz, vagyis úszkálsz, vagy mi....-zavarodom bele abba a lényeges kérdésbe, hogy ő valószínű még soha nem járt az emberek között. Ha mégis, akkor tévedtem, ami ugyebár emberi dolog. -Tudod, sokat hallani ám rólatok a kalózok között. A legtöbben félnek tőletek, mások istenítenek titeket. Hajtott a kíváncsiság.-vonok vállat egyszerűen, és keresztbe teszem lábaim.