Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
✡ Tartózkodási hely : Ahol én kelleni ♦ Hozzászólások száma : 2 ♦ Join date : 2013. Jul. 13.
Tárgy: Calypso (Tia Dalma) Vas. Júl. 14, 2013 3:50 am
Tia Dalma
"The touch... of destiny!"
A karakter teljes neve:
Rengeteg van... most éppen Tia Dalmaként ismerni
Születési hely, és idő:
Ó, ha ezt Te tudni...
Csoport:
Kuruzsló
Babona és jellegzetes tárgyak:
Én nem lenni babonás. Van nekem kis zenélő ezüst nyaklánc, szív formájú, ikertestvére lenni Davy Jones nyaklánca
Play by:
Naomie Harris
Külső és belső jellemzés:
Emberi alak lenni nem túl magas, vékony. Haj vastag tincsekben, fekete, de Nap szítta ki. Arcom lenni szép, szem nagy barna, tekintet rejtélyes. Arcon lenni tetoválás, kis fekete pontok orcán és szájnál. Fogak rosszak, kicsit fekete. Hordani régi, rongyos ruhákat, fakult csipkét meg sok-sok talizmánt, gyöngyöt, nyakláncot
●●●●●●●●●●●●●●●
Én lenni szeszélyes és titokzatos, mint Tenger. Hol vad, tombol, dühöng és akar pusztítani, máskor nyájas és kacér. De én mindig változni, hangulat hullámozni, akár Tenger. Sokan mondják, lenni kicsit hibbant, de ők nem ismerni. Én lenni más, én lenni istennő, ezért nem ért meg. Én akar lenni szabad és akar lenni Davy Jones, ez egyetlen cél. Nem szeretni kalózok, csak Davy Jones, de hajlandó kalózoknak segíteni, ha cserébe ők adni valamit, vagy ők segíteni célom.
Életem:
// Ezt már nem Tia beszédstílusában írtam, mert az túl nehéz lett volna, inkább úgy, mintha Ő maga a saját ősöreg nyelvén mesélne, amiben ki tudja fejezni magát, és csak akkor beszél úgy, ahogy megszoktuk, mikor embermódon szól//
Kinyitottam a nyakláncot, hogy halljam a dalunkat. Szép dallam. Nagyon... nagyon szép... Vajon Davy Jones is hallgatja most ezt? Vagy talán nincs már meg a nyaklánca? Mi van, ha már nem szeret engem? Elfelejtett talán? Nem. Sose tudna elfelejteni, még ha akarna, akkor se. Túlságosan is emlékezetes volt az első találkozásunk.
A kalózok hevesen vágynak arra, hogy a Tenger közelében lehessenek. Félelmetes hajósok, de a vihartól még ők is tartanak. A vihár általában akkor érkezik, amikor mérges vagyok rájuk. Most mérges voltam. Sok-sok kort megértem már, sok-sok mindent láttam, hallottam és tapasztaltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ennek a kornak bizony a kalózok a legundorítóbb és legbecstelenebb alakjai. Semmivel és senkivel nem törődnek magukon kívül, gyakran árulják el egymást, gyilkolnak és rabolnak csak azért, mert úgy hitték, még “pályafutásuk” kezdetén, hogy nem jók semmi másra. Láttam a hajót. Hatalmas volt és orrdísze mint egy kardhal orra és szája, de annyiban eltért, hogy a nyitott szájban tűhegyes fafogak sorakoztak. A Bolygó Hollandi dugig bolt kincsekkel, s legénysége úton volt, hogy Tortugán töltse fel rumoskészletét, ugyanis a mostani italt az én vizembe dobálták. Dühös voltam, gyűlöltem, hogy ilyet tesznek, azért viharral sújtottam őket, de olyan pusztítóval, amilyennel csak tudtam. Jeges és oly' vad szelet küldtem, ami akkora hullámokat vetett, hogy nekicsapta a martrózokat az árbocnak, vagy lesodorta őket a háborgó mélységbe. Ez történt a kapitánnyal is. Valós, isteni alakomban olyan, mintha mindenhol ott lennék, és bárhonnan nézhetném a világot. Láttam, ahogy süllyed le, haja lustán hullámzik az arca körül a vízben. Egyre csak merült, merült, míg végül megláttam az arcát. Furcsa, idegen érzés kerített hatalmába, ami arra késztetett, azonnal vigyem a felszínre. Megjelentem előtte, mert eddig egy voltam a tengerrel s a viharral, de most hagytam, az hadd tomboljon, nekem fontos dolgom van. A szeme nagyra nyílt, mikor meglátott és azt hitte, képzelődik. Egy rövid pillanatig farkasszemet néztem Davy Jones-al, aztán megragadtam a karját, és szélsebesen úszni kezdtem felfelé. A vihart elcsendesítettem, őt pedig kiemeltem a vízből, s felszálltam vele a levegőbe. Végigsuhantam, s végül egy közeli sziklára fektettem. Egy sziget volt a közelben, a hajó épp odatartott, hogy a legénység kicsit összeszedhesse magát, kipihenje a megrázkódtatást. Na meg hogy útközben megtaláják a kapitányt, de már tudtam, hogy az elsőtiszt a magáénak tekinti a hajót, hiszen a kapitány úgysem élhette túlcezt a vihart, ha egyszer a vízbe esett. Remélte, hogy ott is veszett. Nem adom meg neki ezt az örömöt, de előtte még... - gondoltam, és már fordultam is a kalóz felé. Eszméletét vesztette, víz jutott a tüdejébe. Én szépen kicsaltam onnan, s a tengervíz kezem mozulatára kisurrant a testéből, vissza a helyére. A kalóz köhögött és lihegett, majd mikor egy kis levegőhöz jutott, rámnézett ködös, kivörösödött szemével. Szólni akart, de csak tátogott, s alig mert a szemembe nézni, de mikor a pillantásunk találkozott, beleláthattam a lelkébe, és amit ott láttam, megindított valamit bennem. Nehéz a halandók nyelvén beszélni, nem is vettem rá soha a fáradtságot, hogy rendesen megtanuljam, de most megpróbálkoztam szólni hozzá. Emberien beszéltem, hogy igazi hangom ereje ne robbantsa darabokra a testét. - Davy Jones... Te lenni... különleges... - suttogtam, hangom kissé rekedt volt. Talán... két-háromezer éve nem szóltam a halandók hangján? Davy egy darabig nézett, aztán hirtelen előrenyúlt, és a tenyerébe fogta az arcom. Előrehajolt. - Ki...vagy... Te? - kérdezte, de a hangjában áhítatot, lenyűgözöttséget éreztem. A keze hideg volt és nyálkás a sziklán megtelepedett moszattól és hínártól, de nem zavart. Finoman megérintettem a kézfejét. - Davy Jones nem tudni én nevem kiejteni... de szólíthat Calypso. - … Calypso... - szinte nem lehetett hallani a hangját. Ebbe a szóba belefoglalta minden érzelmét és vágyát, amit akkor ébresztettem benne. És Ő is felébresztett valamit bennem...
Hallotta, hogy nyitódik az ajtóm. Felriadtam a merengésből. Jack Sparrow jött el, nem rég olvastam ki a csontokból. Már nagyon vártam rá. Láttom, hogy általa hamarosan viszontlátom édes szerelmemet, akivel oly' keservesen váltunk el... // 636 szó //
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Kedd Ápr. 01, 2014 10:04 pm by 
