Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
Egyedül a szélsőségek megélése által van értelme az életnek.
A karakter teljes neve:
Lia Parker
Születési hely, és idő:
1717. június. 08, Tortuga
Csoport:
Örömlány
Babona és jellegzetes tárgyak:
Egy ezüst macska medál, amit még anyámtól kaptam. Szerencsét hoz.
Play by:
A kép deviantart.com -ról származik. "soft white - by sifu"
Külső és belső jellemzés:
A külsőm? Azt hiszem nem sokban különbözök a többi Tortugán élő nőtől, vagy épp lánytól. Egyedül talán, selymes, egyenes, hátközépig érő, tejfölszőke hajam vonzza rám mindenki figyelmét, ha az utcákon járok. Szememre már mondtak mindent, de azt hiszem levonhatom a következtetést: hangulatomtól függ éppen milyen árnyalatú. Legtöbbször jókedvemet sugározza, ilyenkor égszínkék, viszont borús napjaimon inkább mondhatni szürkének, mint kéknek. Tekintetemet szeretném, ha mindig sejtelmes, rejtélyes, titokzatos lenne, azonban azt kell mondjam, minden érzelmemet elárulja. Nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre. Csak épp azt nem értem, mások hogyan tudják olyan jól palástolni? Magasságom szerencsére átlagos, olyan 170 centiméter lehetek, alakom nőies, alkatom vékony, törékeny. Ruháim nem túl változatosak. Legtöbbször muszáj minél kihívóbban öltözködnöm, de igazából én a kényelem híve vagyok.
●●●●●●●●●●●●●●●
Első ránézésre mindenki azt hiszi rólam, hogy egy félénk, visszahúzódó, csendes kiscica vagyok. A csendes még talán igaz is, de általában később mindenki rájön, hogy nagyon félreismert. Pontosabban csak az jön rá, akiben megbízok, mert általában keveset árulok el magamról. Nem osztogatom a bizalmam, számomra először mindenki kétes alak. Ezt talán apámnak köszönhetem... mindegy is. Nálam sajnos nincs köztes kedv. Vagy jó a kedvem, vagy rossz. Ennek oka kiderül az előtörténetemből. Ha jó kedvem van, mosolygok, barátságos vagyok, és bár ekkor sem leszek mindenki puszi pajtása, de azért igencsak közvetlennek mondható ilyenkor a természetem. Ha rossz kedvemben találsz, hát menekülj. Olyankor harapok, karmolok, fújok, mint egy vadmacska. Nem ajánlatos a közelemben lenni. Egyébként összességében, aki ismer, azt mondja elég fifikás vagyok. Tudom, hogy kell kicsalni a pénzt az emberekből. Tudok úgy játszani az életben, hogy én járjak jól... egyedül apámmal szemben nem igaz mindez.
Életem:
Történetem születésem előtt pár évvel kezdődött, anyám és apám megismerkedésével és elválásával. Apám akkoriban még kalóz volt, anyám pedig egy egyszerűnek nem mondható felszolgáló Tortugán. Nem egyszer volt, hogy apám kapitányának hajója – mert persze nem kapitány volt az öreg, hanem egy egyszerű matróz – kikötött eme „mesés helyen” hogy felpakoljon magának rumból és nőkből. Anyám, bár kemény természetű volt, az ő szépségének sem tudott ellenállni a kalóz sereg. Azonban szüleim között több volt, mint egyszerű testi kielégítési vágy… talán ezt nem kell kifejtenem, szerelmesek voltak egymásba, de nem igazán tudták bevallani se egymásnak, se maguknak. Egy nap aztán, amikor újra kikötött az a bizonyos kalózhajó, hogy matrózai meglátogassa Tortugát, miután elhajóztak, apámat ott hagyták. Kirakták. Nem ölték meg, ez volt a szerencséje, de megszégyenítve egyszerűen csak ott hagyták. Ő viszont úgy volt vele, hogy ha már a kalóztársai nem nyírták ki, kinyírja ő magát az alkohollal… ami persze eddig is fűtötte belülről, de most aztán litereket ivott meg belőle. Anyám terhes lett. Már az előző találkozáskor is el akarta mondani apámnak –igazából csak a feltételezett apámnak – de valahogy eltolódott a dolog. Anyám persze örült, hogy apámat itt hagyták, mert nagy álma volt a családalapítás és így volt rá esély, hogy normális családot alkothassanak. Egészen addig volt boldog édesanyám, amíg meg nem kapta az első pofont a részeg férfitól. Bár elmondta, hogy terhes, úgy döntött egyedül nevel inkább fel. Szépen alakultak egy ideig a dolgok, ugyanis az a részeg disznó eltűnt, én megszülettem és anyám védelme alatt szépen cseperedtem is. Ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobb lettem, már segítettem anyámnak a felszolgálásban, a mosogatásban és minden egyébben, ő pedig vadul védelmezett minden kalóztól és részegtől aki csak egy ujjal is hozzám akart nyúlni. Mindez addig ment így, amíg be nem töltöttem a 15. életévemet. Ebben az évben azonban anyám nagyon lebetegedett. Majdnem egy egész évig ápoltam, de hiába. Nem tudtam mihez is kezdjek ezután, s bár lett volna, aki befogad, nem volt nagy kedvem hozzá. Azonban nem sokáig gyászolhattam anyámat, ugyanis csodák csodájára –ha léteznek negatív csodák – apám visszatért. Fene se tudja hol lébecolt eddig, de hogy nem hiányzott, az biztos. Anyámat kereste, de lemaradt róla. Aztán csak bejelentette, hogy én az ő lánya vagyok és egyszeriben minden megváltozott. Beköltözött a házunkba és kinevezett cselédnek. Lelki és testi terrorban is tart egyszerre, de az évek alatt nagyjából sikerült rájönnöm, hogyan kezeljem a dolgot. Azonban sok mindent nem tudok elkerülni. A fogadót átvették, ahol anyámmal dolgoztunk, az öregem meg nem hajlandó semmit sem csinálni, csak parancsolgatni. Ő kényszerít igazából az örömlányságra, bár valljuk be, vannak pillanati, amik élvezhetőek és ha jó érzéked van a „vevő” kiválasztásához még sok pénzt is kereshetsz. Ez már majdnem a 6. év, hogy így kell élnem. Tudtam ugyan alkalmazkodni a helyzethez és már nemigen van példa rá, hogy apám elver, mert tudja, hogy valahogy, bárhogy, de visszavágok…. A lényeg, hogy mindenképp más életre vágyom. Mióta az eszemet tudom, a tengeri életre vágyom, kalóz akarok lenni. De neeeem ám, mint női báb, akit csak a testéért cipeltek fel a hajóra, hanem egyenrangú matróza akarok lenni az egyik halálfejes zászlójú hajónak. Hát szép álom, ami megmentene apámtól, a mostani életemtől…. Vajon az álmok valóra válnak?
Elisabeth Swann
Admin
✡ Tartózkodási hely : Mikor, hol... ♦ Hozzászólások száma : 119 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Lia Parker Szer. Jún. 19, 2013 3:03 am
Elfogadva!
Az előtörténeted tetszett, főleg a vége. Remélem az álom valóra válik, és te is egy leszel a "tengeri patkányok" közül .(Ezt nem sértésnek szántam ) Nos, nincs más dolgod, mint birtokba venni a játékteret, és teljesíteni a kitűzött célod. Jó szórakozást!
Kedd Ápr. 01, 2014 10:04 pm by 
) Nos, nincs más dolgod, mint birtokba venni a játékteret, és teljesíteni a kitűzött célod. Jó szórakozást!