Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
Tárgy: William Drake McAllister Pént. Május 10, 2013 1:18 am
A karakter neve
Vedd el ami kell és vissza ne add!
A karekter teljes neve:
William Drake McAllister
Születési hely, és idő:
1712.november.21. Galway, Írország
Csoport:
Kalóz
Babona és jellegzetes tárgyak:
Mint minden kalóz, ő is retteg a szirénektől, a vízbefúlástól, a rumbafúlástól, és a kartácstűztől. Meg a Krakentől és Davy Jones-tól. Nyakában egy cápafog fityeg, ez a talizmánja, ami "megvédi a tengerek gonosz szellemeitől"
Play by:
Meier
Külső és belső jellemzés:
Magas, szikár. Arca markáns, mint minden írnek, haja hosszú, fekete, gyakran lóg az arcába. Szeme sötétbarna, ami elüt az általános írek kék szemétől. Térdig érő kabátot hord, barna csizmával, fehér inggel. Oldalain elmaradhatatlan enyhén görbe szablyája lóg (ún. 'Cutlass'), mellette két pisztoly, amiből szintén kettő a mellkasára van szíjazva keresztbe. Mozgása olyan, mint ő maga: a végletekig kiszámíthatatlan. Arca általában borostás, mely jótékonyan elfed néhány vágást, baljának gyűrűsujjából csak egy csonk maradt meg. Alkarján a Kelet-Indiai-Társaság Kalóz-billogja virít, egy lóhere tetoválás alatt.
●●●●●●●●●●●●●●●
Először lő, aztán lő, aztán lő, aztán lő, s mivel kilőtte minden pisztolyát, nem kérdez, mert a válasz úgysem érdekelné. Elsődleges ösztöne, hogy összetöri azt, amit nem tud megérteni. Könnyen eljár a szája és a keze is, cinikus és szarkasztikus, tipikus meghasonult tengeri patkány. Olthatatlan vágyat érez a tenger iránt, ugyanakkor irtózik is tőle. Mindene a kaland, a nők, a rum, és persze a kincsek utáni megszállott vágy. Ha semmi pénze, ezekre akkor is van. Nem riad vissza a rablástól, gyilkosságtól, sőt még élvezi is. Őrült, mint a legtöbb ír, aki a tengerre merészkedett.
Életem:
-Ejnye no, hát ha ilyen érdekesnek találod a történetem, fizess egy rumot, örömest elmesélem. Egy emberöltővel ezelőtt születtem, a szép Írhonban, te azt el sem tudod képzelni milyen gyönyörű vidék. Egészségedre! Ejj, nem rossz ital ez, de meg kéne kóstold egyszer a valódi ír whiskeyt is. Attól elállna a szavad, én mondom! Hol is tartottam? Ó, igen, hát alig voltam tizenhét esztendős, mikor tengerre szálltam apámmal, hogy az Újvilágban telepedjünk le. Anyám már meghalt, testvérem sosem volt. Igen ám, de az öregem sosem látta meg az Újvilágot, tengerbe fúlt egy rettenetes viharban. Ott aztán tombolt a tenger, én mondom, tisztán hallottam még a szirének őrült visongását is, akik a vízbefúltakon lakmároztak! A legénység fele odaveszett, a másik fele meg megőrült. Ezer szerencse, hogy jómagam megőriztem az ép elmémet ilyen bolond társaságban. De, végül csak sikerült kikötni Port Royalban, az angol kutyák zászlaja alatt, ahol tüstént befogtak kikötői munkára. Nem volt ínyemre a dolog, elhiheted. De minden rosszban van valami jó, végül is kikerültem a tengerre, ahová tartozom, egy holland kereskedőhajón. Van Leuwen kapitány szolgálója voltam, egészen addig, amíg egyszer szörnyű dübörgésre ébredtem. Azt gondoltam, nesze neked Will, megint a szirének, ott egye meg a rosseb az egészet, ha én még egyszer hajóra teszem a lábam! De nem, nem ez történt. Kilépve a fedélzetre, mindenfelé kiabáló, rohangáló embereket láttam, s a távolban egy hajót. Fekete lobogó alatt, akár maga az ördög is foghatta volna a kormánykereket. Kalózok voltak. Úgy biz', s a hajójuk jóval gyorsabbnak bizonyult a milyenknél. Gyönyörű karavella volt, kecses, két árbócos. Hamar utolértek minket, aztán jött a java. A legénység inkább a tengerbe ugrált, a marhák, mintha bizony ez megmentette volna őket a kárhozattól. Hálókkal halászták ki őket, mint a tőkehalat. Én meg csak álltam megdermedve, néztem ahogy halomra ölik az embereket. Ekkor kaptam ezt is itt, ni! Nem mintha szükségem lett volna arra az ujjra, sosem használtam... Egy szó, mint száz, leütöttek, aztán összekötözve ébredtem egy hajó gyomrában sok másikkal együtt. Tudtam, ez a vég, innét már nincs menekvés. Kalózok markába jutottam, ennyi volt Will, keresztet vethetsz magadra! De Fortuna rám mosolygott, a kapitány láthatott bennem valamit, mert maga mellé vett. Elmondtam neki, nincsen se apám se anyám, se vesztenivalóm. Kérdezte, mit tennék meg a gazdagságért? Nem volt nehéz a válasz: bármit. Ha kell ölök, rabolok, még kedvem is lelem az ilyesmiben. Hamar beletanultam az új mesterségembe, mit ne mondjak, benne voltam pár tetszetős csihi-puhiban. Aztán a Társaság egy éjjel lecsapott ránk. A semmiből. Mindenkit megöltek, én meg úgy tettem, mintha fogoly lennék. El se tudnád képzelni milyen nehéz megkötözni magad egy lángoló hajó fedélzetén... Hát most itt vagyok. Na barátom, ne legyél skót, fizess még egy kört...!
Angelica Teach
Admin
✡ Tartózkodási hely : Ahova a tenger sodorja. ♦ Hozzászólások száma : 47 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: William Drake McAllister Pént. Május 10, 2013 3:43 am
Elfogadva!
Will! Nagyon tetszett a történeted, és az is, ahogyan bemutattad.. öröm volt olvasni (azt leszámítva, hogy milyen szörnyűségeken mentél keresztül). Pont kalóznak való vagy..na de nem is tépem tovább a szám, menj foglalj avit, aztán hódítsd meg a játékteret!
Kedd Ápr. 01, 2014 10:04 pm by 
