Üdvözlünk téged/titeket, A Karib-tenger kalózai szerepjátékos oldalán. Az oldalon temérdek cannon karakter mellett, keresett karakterek is megtalálhatók. Persze ötletszerűen megalkotott saját karakterek jelentkezését is szívesen vesszük. Legyél kalóz, kapitány, polgár, kuruzsló, örömlány, kannibál, misszionárius vagy katona, esetleg szirén, a lényeg, hogy kreatív légy! Az oldal az ismert filmsorozatra épül, mégis egy-egy újítással. Aktív adminok, és remek hangulat vár majd rátok!
Az oldal 2013. május 9-én nyitotta meg kapuit. (AZ OLDAL TELJES TARTALMÁT CSAK A REGISZTRÁLT TAGOK TEKINTHETIK MEG! )
✡ Tartózkodási hely : ahol épp akarom ♦ Hozzászólások száma : 7 ♦ Join date : 2013. May. 12.
Tárgy: Victoire Avery Vas. Május 12, 2013 2:52 am
Victoire Avery
Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké. Épp mint én.
A karakter teljes neve:
Victoire Josephine Avery - született: Victoria McMillan
Születési hely, és idő:
Dover, 1716. április 30.
Csoport:
Polgár
Babona és jellegzetes tárgyak:
Tartok attól, hogy valaki rájön a múltamra, hogy nem voltam mindig ilyen gazdag vagy esetleg lelepleződik, hogy minek köszönhetően tettem szert ilyen vagyonra. Utálom a gondolatot, hogy irányíthatnak és megint úgy bánhatnak velem, mint egy rabszolgával. Rettegek egy újabb betegségtől vagy éppen az öregedéstől, nem véletlen keresem az örök fiatalság forrását. A gyűrűt, melyet anyámtól kaptam mindig hordom. Illetve a combomhoz erősítve egy tőrt. Egy hölgy sosem tudhatja, hogy mikor lehet ilyesmire szüksége ebben a világban...
Play by:
Nina Dobrev
Külső és belső jellemzés:
Hogy hogy nézek ki? Nem mondd az eleget, hogy az utóbbi időben egy seregnyi férfi küzdött kegyeimért? Úgy látszik, hogy nem, és ha már a szemedtől sem látsz, drágám, most jól figyelj! Átlagosnak számító 170 cm-es magasságomat szeretem feljavítani magasabb sarkú topánkák viselésével, gardróbomban pedig csupa olyan ruha lapul, mely kiemeli karcsúságom és telt idomjaim. A márka fontos, hiszen mindenki az alapján ítél meg, hogy mit viselsz. A külvilág csak a külsőt veszi észre, és máris kialakít rólad egy képet. Ezt megtanultam az évek során, tehát sosem vetemednék arra, hogy olcsó ruhadarabokat viseljek. Az ékszereim is egytől egyig drágák, hiszen gyémántnál, aranynál és ezüstnél alább nem adom. Egyetlen kiegészítőt viselek állandóan: egy gyűrűt. Az ezüst foglalatban sötét szemként ül az obszidiánkő, mely olyan fekete, akárcsak a lelkem. Napcsókolta bőrszínemet és hosszú, dús, sötétbarna loknijaim az itáliai földről származó édesanyámtól örököltem. Mindenki bájosnak tartja szív alakú arcformámat, és a naivan tágra nyitott szempárról senki sem gondolná, hogy kegyetlen dolgokat látott. Olvadó csokoládéra emlékeztető szempárom már sokakat igézett meg, és sokak szerint állandó tűz ég benne. Ajkaim – melyek rózsaszínek, akár a tavasszal frissen nyíló cseresznyevirág szirmai - gyakran húzódnak mosolyra, ám ezek legtöbbje nem őszinte: olykor hűvös, máskor számító, de ez senkinek sem tűnik fel, hiszen a külsőm megtévesztő. Mennyi férfi száj kínálta magát kóstolásra, mert van bennem valami vonzó. Talán az ártatlan kinézetem csábítja arra az ellenkező nemet, hogy velem kezdjen. Én pedig a testemet, a megadatott szépségem fegyverként használom ellenük. Mint mindig is.
●●●●●●●●●●●●●●●
Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre… Te mit látsz az enyémben? Állj, várj ne is mondj semmit, kitalálom! Ha hozzávesszük bűbájos mosolyom és gyengéd érintésem egészen biztos, hogy nem látsz mást mint egy fiatal nőt telve szeretettel és törődéssel. Valakit, aki tálcán nyújtja a világnak a szívét, segíti az elesetteket, nevet még a béna vicceken is, mert senkit sem akar megbántani. Olyannak gondolsz, akit felkereshetsz éjszaka közepén, hogy elsírd bánatod a vállán, akiben beszélgetőtársat találsz, bármit is akarsz mondani. Olyasvalakit látsz bennem, aki rohanna, hogy segítsen, ha bajban vagy, és mindenről lemondana, mert szeret. Ki ne szeretne egy ilyen nőt? Tapasztalanból mondom, hogy sokan éltek – illetve mások haltak – abban a hitben, hogy ilyen vagyok, mert rám néznek, és ezt szűrik le. Ám a külső minden lényegi információt eltakar. Jól játszom, mindig is értettem ahhoz, hogy a felszínen tüneménynek látatthassam magam, mert hosszú életem során rájöttem, hogy ezzel érhetek Csak el igazán sok mindent. A férfiak hatalmaskodnak, erőszakoskodnak, ám egy nő nem így játszik. Mi ravaszabbak és kegyetlenebbek vagyunk. Rendszerint magamhoz édesgetem az áldozataim, hitetgetem soha meg nem valósuló közös jövővel, és mindig minden az én tervem szerint alakul. Nagyon jól értek ahhoz, hogyan kell fogalmazni, ha emberekről van szó. A szavak fegyverek, tudni kell bánni velük. A férfiak pedig játékszerek, melyeket meg kell tanulni kezelni. Elegendő élettapasztalattal rendelkezem, hogy tudjam, mit kell mondanom azért, hogy a másik nem örömest ugorjon a segítségemre, és tegye azt, amit én akarok. Szeretem a kezemben tartani a gyeplőt, magam szövögetni a szálakat, és semmi esetre sem hagynám, hogy bármi belerondítson a terveimbe. Azokat ugyanis véghez viszem: amit akarok megszerzem, és ha bárki az utamba áll, gondolkodás nélkül eltűntetem a képből. Rég nem törődöm már más életével, mert a sajátom megtanított arra, hogy kár másra gondolni magamon kívül. Önző vagyok, na és? Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké. Épp mint én. A múltam kiölt belőlem minden érzelmet. Nincs számomra olyan hogy szeretni, csak olyan, hogy akarni. Ám ennek ellenére a gyűlölet ott lobog bennem, mert ha valamit mindennél jobban utálok, az az, ha keresztülhúzzák a számításaimat és semmibe vesznek. Ám úgy tartják ezen érme másik oldala a szeretet, s való igaz félek, hogy tévedek, és a törődés egy szikrája még ott lapul al elkem mélyén...
Életem:
Szóval még mindig érdekellek? Most hogy tudod milyen vagyok? Érdekel, miért lettem ilyen? Akkor ülj le, hosszú történet elé nézünk… I. György uralkodásának idején születtem egy kis faluban Anglia déli partján. A családom népes volt de szegény. Ez akkoriban nem volt szokatlan. Mégis sokan éltek így boldogan, de aztán jöttek a háborúk: a férfiakat – apáinkat és bátyjainkat – besorozták, sokan közülük nem tértek vissza. Nyolcan voltunk testvérek, közülük hármat a csaták vettek el tőlem, kettőt a pestis vitt el, hárman maradtunk… magunk. Anyánk szíve szó szerint megszakadt a veszteséget hallva, atyánk pedig maga sem jött vissza a háborúból. Tizenhat éves voltam, és máris mennyi embert elvesztettem! Nem maradt nekem más, mint a bátyám, Georges és 12 éves öcsénk, Francis. Georges higgadt családfő volt, de szemtanúja voltam annak, ahogy az évek elteltével egyre kétségbeesettebben keresi meg a kenyérrevalót. Inni kezdett, és már nem volt a régi önmaga. Ez túl sok volt. Már gyermekkorom óta beteges voltam, csodálom, hogy nem haltam bele valamibe, ám ekkor furcsa kór vett rajtam erőt hirtelen, és ágynak estem. Gyenge voltam, közel a halálhoz. Aztán egy nap félig részegen hazajött, és kijelentette, hogy férjhez ad egy bizonyos Avery úrhoz, aki orvos volt. Úgy beszélt rólam, mintha holmi tárgy lennék, csak púp a hátán, aki után fizetni kell. Nincstelenek voltunk, én minden tőlem telhetőt megtettem, de ott és akkor világossá vált számomra, hogy semmi értelme sem volt. Az ember gyarló, és csak magára gondola. Az a bátyámnak sem jutott eszébe, hogy én nem akarom magam egy hetvenéves férfihoz láncolni. Egy este, mikor egy újabb véres köhögőroham kapott el, megjelent Michael Avery. Harmicas férfi volt, jól fésült, de volt valami a szemében… valami más. Tartottam tőle, az első pillanattól fogva féltem, hogy mit akar tenni. Ragadozóként mozgott az árnyékokban, úgy közelített hozzám, mintha én lettem volna a kiszemelt áldozat, majd gyengéden, szinte kedveskedőn megragadta a kezem, és felsikítani sem voltam képes meglepettségemben, mikor egy injekciós tűt szúrt belém. Mikor felébredtem, már nem otthon voltam, hanem egy palotára emlékeztető hatalmas házban, mely mint kiderült a férfié, aki megvett a bátyámtól néhány shilling-ért, és meggyógyított. Azóta semmi bajom nem volt. A tulajdona vagyok, mondta nekem. Sokat mesélt a világról, hogy milyen másutt. Kinyílt számomra a világ, mindent látni akartam, amit érdemes. Ezentúl azonban mást is köszönhetek neki: megmutatta, hogy erős lehetek, ha akarok és hatalmat szerezhetek. Persze nem szándékosan tette ezt, de láttam a szemén, hogy akar engem, vágyakozik rám, kellek neki, és ez adott egy löketet. Olyanfajta magabiztossággal töltött el a gondolat, hogy hatással vagyok rá, hogy elkezdtem ezt kihasználni. Ennek ellenére gyűlöltem Avery-t, mert szajhának tekintett, magánál alacsonyabb rendűre és elvárta, hogy tartozzam neki. Megedzette a lelkem, kegyetlen lettem, mint ő, és egy reggel megmérgeztem. Örököltem tőle elég pénzt ahhoz, hogy új életet kezdjek. A nevét megtartottam, és aki csak ismerte vagyonos családját nem csodálta a fényűző életmódom. Elmentem Párizsba, Velencébe, Madridba… bejártam Európát, de sehol sem telepedtem le hosszabb időre. Szórakoztam néhány hétig-hónapig, ritkán egy-két évig, ha megfelelő társaságom akadt. Mindig továbbálltam, mert meguntam az engem körbevevő embereket. Az évek nyomtalan elsuhantak az életemben, mígnem egy nap azt a hírt kaptam, hogy egy kalóz a halála előtt egy dajkamesét regélt bizonyos örök fiatalságról. Nem volt kérdés, hogy utánajárok a dolognak, így hát összeszedtem a portékáimat, és a szolgálólányommal együtt elindultam a Brit-szigetekre...
Angelica Teach
Admin
✡ Tartózkodási hely : Ahova a tenger sodorja. ♦ Hozzászólások száma : 47 ♦ Join date : 2013. May. 07.
Tárgy: Re: Victoire Avery Vas. Május 12, 2013 3:27 am
Elfogadva!
Victoire! Történeted nagyon is tetszett! Mondanám, hogy vigyázz magadra ebben a romlott világban, de mint látom nem kell félteni téged sem! Jó úton haladsz, hogy belőled is kalóz váljon! Nyomás avit foglalni, utána pedig hódítsd meg a játékteret!
Kedd Ápr. 01, 2014 10:04 pm by 
